Sok család küzd azzal a problémával, hogy a gyermek átjár éjszakánként a szülői ágyba, vagy már eleve odafekszik le. Ha együtt alszunk a gyerkőccel, tudjuk, látjuk, érezzük, hogy biztonságban van, és úgy gondoljuk, hogy így nem eshet semmi baja.
Amikor megszületik egy kisbaba, természetes, hogy minden figyelem ráirányul. De a házastársi életet sem érdemes elhanyagolni, fontos, hogy a szülői ágy megmaradjon a nyugalom és az intimitás szigetének. Néha hallunk olyan esetekről, amikor egy csecsemő megfullad azért, mert együttalváskor a szülő véletlenül ráfekszik, vagy a csöppség belegabalyodik a takaróba, párnába, vagy nincs elég levegő a szülők között. Maximum napközben, délutánonként fektesse a kisbabát a szülői ágyba, de ilyenkor se feküdjön mellé. Az édesanya áttörölheti magát egy tiszta ruhapelenkával, ezt betehetik a kicsi mellé, hogy érezhesse anyukája megnyugtató illatát álmában is.
Ha van annyi szoba az otthonunkban, akkor érdemes már a kezdetektől külön helyiségbe szoktatni a gyermeket alváskor. 10 éves korig a testvérek alhatnak egy szobában, így nem érzik annyira egyedül magukat.
Ha az együttalvás hosszabb időn keresztül napi rendszerességgel fennáll, a legmarkánsabb és leghamarabb érzékelhető probléma a párkapcsolatban jelentkezik. Nemcsak a szex hiányozhat a párnak, hanem az a hely, ahol a simogatásnak, az ölelésnek, az egymáshoz bújásnak, a közös alvásnak nyugalomban örülhetnének. Hiszen ha folyton jelen van egy kis ágyfoglaló, akkor ő magának kíván minden figyelmet és törődést. A szülők kialvatlanabbak lehetnek, mivel agyuk átáll arra, hogy minden éjszakai zajra felébredjenek, hiszen nem tudhatják, hogy melyik veszélyezteti szemük fénye testi épségét. A kialvatlanság feszültséget okoz, a türelmetlenség pedig vitákhoz vezethet.
Természetesen az sem helyes megoldás, ha lefekteti a gyereket az ágyába és onnantól kezdve nem foglalkozik vele. Vannak olyan éjszakák, főleg betegségek idején, amikor több figyelmet igényelnek. Ekkor se a szülői ágyat ossza meg csemetéjével, hanem ágyazzon meg a földre, matracra az ő ágya mellé, így a szülők akár válthatják is egymást, hogy mindenkinek legyen lehetősége kipihennie magát.
Mi tehet a szülő?
Ha már rendszeresen látogatja szülői ágynak már rendszeres kiskorú bérlője van, akkor csak fokozatosan és viszonylag lassan lehet átszoktatni a saját szobájába és ágyába.
Próbálja meg kideríteni, hogy mi játszódhat le a gyermekében. Ha verbálisan nem tudja kifejezni magát, megpróbálhatják eljátszani, elbábozni az őt foglalkoztató eseményeket. Lehet, hogy csak egy ijesztő árnyéktól fél, vagy a kistestvér születése, a szülők válása zavarta meg, de az is lehetséges, hogy egy oviban hallott rémtörténet miatt nem tudja egyedül álomra hajtani a fejét, hiszen anyu és apu meg tudja védeni még a szörnyektől is. Próbáljon meg nyugodt maradni, és ne vegye fel, ne vigye át azonnal, hiszen akkor úgy érezheti, hogy ténylegesen félnie kell valamitől. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy a gyermek vagy valamelyik szülő igényli valójában az együttalvást.
Az is elképzelhető, hogy a sötéttől fél vagy a csendtől, hiszen az anyaméhben is hallott hangokat, az anya szívverését, a belek mozgását. Egy hangosabban ketyegő óra, vagy valamilyen monoton zajt adó kütyü is elég lehet a nyugodt alvásához, de semmiképp ne a TV legyen az. Választhatunk a boltban együtt egy új éjjeli lámpát, vagy valamilyen fényt adó figurát, aki megvédi őt a sötéttől és segít neki a visszaalvásban.
Puszilja, simogassa, ölelje gyermekét, de ne a nap 24 órájában! Merje elengedni néha gyermeke kezét, ha a játszótéren odaszalad, adjon neki egy puszit és bátorítsa további játékra. Alakítsa ki az esti készülődési rutint, mikor van a vacsora, a fürdés, alvás, ehhez tartsa magát következetesen. Az esti lefekvéskor fektesse le az ágyába gyermekét, meséljen neki, adjon jóéjt-puszit, és köszönjön el tőle. Még éberen hagyjuk ott, hogy megtanuljon egyedül elaludni, mivel így ha megébred, ami akár éjszakánként 8 alkalommal is megtörténhet, akkor vissza tud aludni önállóan. Ha igényli, az ajtót nem kell teljesen becsukni, egy kislámpát is égve hagyhatunk, ha kéri(!).Úgy is biztonságot, védelmet tud nyújtani gyermeke számára, ha érzi, hogy szólítja a szülőket a saját szobájából, akik a hívására megjelennek. A reggeli ébresztőnél ugyanolyan szeretettel, puszikkal keltsük, hogy érezze, nem veszített el minket, ott vagyunk neki.
A hitvesi ágyhoz minden párnak joga van, ehhez nem bűn ragaszkodni. De csak éjszakánként legyen tabu a gyerekek számára, reggel már akár odabújhatnak anyához és apához. Így nem érzi tiltott területnek és nem izgatja, hogy éjjel is ott legyen. Ha a szülőpár is igényli, hogy néha együttaludjon mindenki, akkor bevezethetik szombatonkénti, vagy havi rendszerességgel.
Érdemes odafigyelni arra is, hogy milyen a gyermekágy. Ha nagyon hasonlít egy játékra, ráadásul a gyerek nappal abban játszik, akkor nem a pihenés helyének fogja tartani. Ha büntetést kap, akkor se az ágyba tegyük, mert akkor nem kell csodálkoznunk, ha nem fog túl pozitív érzéseket táplálni az alvóhelyével kapcsolatban.
Ne ígérjen jutalmat a gyermekének, ha nem megy át éjszakánként, hiszen akkor csak a jutalomért fogja csinálni, hiányozni fog a belső motivációja. Dicsérettel ne fukarkodjon, de a jutalmazás elmaradhat.
Az együtt alvás hosszú távú lelki hatásai
Kisebb gyermekeink mellett állandóan ott vagyunk, lessük minden lépésüket. Segítünk nekik öltözni, megetetjük őket, így azt az üzenetet közvetítjük gyermekünk felé, hogy megcsináljuk helyette az adott cselekvést, mert ő nem képes rá. Ezt tetőzzük még az együttalvással, aludni sem tudnak egyedül, az álmaik felett is megpróbálunk őrködni. Tehát tulajdonképpen gyermekünk semmit sem csinál egyedül, azaz elfolytjuk minden önállóságra való törekvését. Hiszen tisztában vagyunk vele, hogy hiába szeretnénk megvédeni csemetéinket a világ összes veszélyétől, gonoszságától, ez kivitelezhetetlen, hiszen nem lehetünk állandóan mellettük. Meg kell tanulnia, hogy anya nem lesz mindig ott, hogy kifújja az orrát, megvédje őt. Vannak a gyermeki fejlődésnek olyan szakaszai, amelyekben kifejezetten fontos az egyedüllét. Ekkor ismerkedik meg a gyerkőc saját testével, lesznek titkai. A sokáig tartó együttalvással a felnőtté válását késleltetjük, illetve olyan akaratlan következménye is lehet tettünknek, amely sokáig kihat az életére.
Gondolják végig, hogy kinek mennyire fontos a gyermekkel való együttalvás, mekkora áldozatot képesek hozni érte a jelenben és a jövőben, és ezektől függően döntsék el, hogy az Önök családjában mi a legjobb, következetesen tartható megoldás az alvással kapcsolatban.
Mittli Éva
Fotó: www.photopin.com
