A szülők legtöbbször gyermekük viselkedéses, testi vagy akár lelki panaszaival keresik meg a pszichológust. Ez lehet: magatartásprobléma, beilleszkedési gond, az éjszakai vagy nappali bepisilés, székeléssel kapcsolatos problémák, evés- és alvászavar, megmagyarázhatatlan testi tünetek.
Az első találkozáson a szülő beszámol a gyermek és a család életéről, a tünetekről. A második alkalommal anamnézis felvételére kerül sor. Ennek keretében a gyermek világrajöttét, fejlődését követkjük nyomon. Ezt követően a szülők és a szakember megállapodnak abban, hogy szükséges-e a folytatás, ha igen, akkor az egyéni foglalkozás vagy a családterápia ígérkezik hatékonyabbnak. A döntéstől függetlenül a szülők aktív részvétele a pszichológiai munkában mindenképpen kívánatos.
Az egyéni terápia a gyermek életkorához és érettségéhez igazodik, játékos módszerek (rajz, báb, építés, gyurma) segítségével történik az ismerkedés, feldolgozás. Az első 4-5 alkalommal a kapcsolatteremtés és a probléma feltárása történik, ezután újratárgyalják az érintettek a folytatást. Közösen megállapodnak a kívánatos célokról és a keretekről. A heti egyszeri találkozás ideális, ugyanis a rendszeresség a hatékony munka záloga, a fokozatos és egyben folyamatos fejlődést segíti. Ráadásul a kisebb gyermekek nem emlékeznek arra, hogy mi történt a 2-3 héttel korábbi találkozáskor. A gyermek életkorával arányosan az ülések egyre inkább a direkt beszélgetésről szólnak, de ez természetesen a gyermek teherbíró képességéhez igazodik, illetve a gyermek és szakember közötti érzelmi kapcsolatra épül. Rábeszélés és szidalmazás nem feladata a pszichológusnak.
Óvodáskorú gyermeknél a családterápia az optimális megoldás, hiszen a tüneteinek hátterében túlnyomórészt szülői, családi konfliktusok állnak. Egyéni terápia esetén a gyermek tudta nélkül játékok segítségével kifejezi, hogy mi bánthatja, az eljátszott anyagban a szakember számára kirajzolódik a probléma.
Iskoláskorú gyermek esetén szintén a szülővel történik az első találkozás. Az ő esetükben leggyakrabban tanulási- és magatartásproblémák, figyelemzavar és szorongásos tünetek fordulnak elő. A tünetnek jelző értéke van ebben az életkorban is, a közös munka során nem azt kell megszüntetni, hanem a mögötte rejlő mélyebb zavart.
Serdülők esetében tanulási- és magatartásproblémák, visszahúzódás, társas kapcsolatok hiánya miatt gyakori a szakember felkeresése. Kamaszoknál különösen fontos az önkéntesség és az önálló döntés a terápiával kapcsolatban, ugyanis a hatékonyság és a változás csak így érhető el.
A következő részben a gyerekek problémáinak családterápiás megközelítéséről lesz szó.
Mittli Éva - pszichológus
Fotó: www.photopin.com
