Ha bármilyen testi problémánk van, elmegyünk egy orvoshoz. Ha az otthonunkban elromlik valami, szakembert hívunk. Ha a lelkünkkel van gond, miért félünk segítséget kérni egy szakembertől, azaz egy pszichológustól? Sajnos még mindig rengeteg tévhit él a pszichológusokkal, terápiával kapcsolatban. Nézzük meg, melyek ezek!
1. Aki terápiára jár, az (elme)beteg.
Ez nem igaz, csak képes felismerni, hogy problémája van és képes szakemberhez fordulni segítségért. A pszichológusi szoba nem pszichiátriai osztály. Pszichológussal a kórházon kívül is rengeteg helyen találkozhatunk: óvodában, iskolában, edzőtáborokban, de már akár munkahelyeken is.
2. Beszélgetni a barátaimmal is tudok, a lelki problémáimat megoldom egyedül.
A hozzánk közel álló emberek általában érintettek a mi problémáinkban, illetve szubjektív véleményt mondanak, elfogultak. A pszichológus pártatlan, nem szimpatizál senkivel, így meg tudja őrizni a függetlenségét. Előtte bármit őszintén elmondhatunk, hiszen munkájára titoktartás vonatkozik. Az első alkalommal érdemes megfigyelni, hogy milyen benyomást tesz ránk a pszichológus. Ő kérdéseket tesz fel, mi pedig válaszolunk rá. Eközben érdemes megvizsgálnunk, hogy biztonságban érezzük-e magunkat, illetve, hogy működne-e a közös munka.
3. A pszichológus csak csöndben ül.
Ha a kliens beszél, akkor tényleg csak ennyi látszik a munkájából. Azonban sok apró jelre figyelhet fel, amelyeknek mi nem vagyunk a tudatában. Figyeli a nonverbális reakcióinkat, az általunk használt kifejezéseket. Olyan kérdéseken gondolkodik, amelyekkel előre lendítheti a kliensét a problémamegoldásban.
4. Nem kapok konkrét tanácsot a pszichológustól.
A terapeuta a klienssel együtt gondolkodik, nem helyette. A probléma okaira, a megoldásokra a pszichológus kérdései segítségével vezeti rá kliensét, hiszen ő van birtokában a vele történt élményeknek, az őt érintő információknak.
5. Nem érzem, hogy haladunk. Én gyorsan jobban akarok lenni.
Mint minden (gyógy)kezelésnek, a pszichológus vezette terápiának is megvan a maga hatóideje. Ez többek között függ a terapeuta által tanult módszertől, függ a kliens problémájától, de attól is, hogy milyen gyakran találkoznak. Receptre nem írható fel a helyes gondolkodás, cselekvés, megoldás.
6. A pszichológus mindig talál problémát, hogy még tovább kelljen járnom.
A kliens mondja meg, hogy mi az elérendő cél, erre szerződnek. A szerződéskötéskor megfogalmazzák még azt is, hogy milyen rendszerességgel találkoznak, hol, mennyibe kerül a kliensnek egy találkozás, hány alkalomra számítsanak. A kliens akkor hagyja abba a terápiát, amikor csak szeretné.
Ahhoz, hogy bármit is le tudjunk zárni, nem lehet elrejteni lelkünk mélyére, ahhoz, hogy túl tudjunk lépni rajt, szembe kell nézni vele, még akkor is, ha nagyon fájdalmas és hosszú munka vár ránk. A pszichológus kérdéseivel kimondatja a legbensőbb félelmeinket, érzéseinket, vágyainkat. Azzal, ha már meg tudjuk fogalmazni őket, és kiejtjük a szánkon, már előrébb vagyunk, hisz nem egy megfogalmazhatatlan VALAMIVEL kell szembenézni, hanem a kimondott konkrétummal. A terápia hatására előbb-utóbb jobban fogjuk érezni magunkat, és ezért már megérni terápiára járni.
Mittli Éva
Fotó: www.photopin.com
